Atlantisz: az elveszett paradicsom?

 

Platón a hírforrás

Platón Az első írásos említéseket Platónnál (i.e. 427 - 347) olvashatjuk, aki szerint "Atlantisz egy óriási sziget volt, nagyobb, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve. Héraklész oszlopain (Gibraltári-szoros) túl feküdt, egy kisebb szigetekből álló szigetvilág szomszédságában. Körülbelül 9000 évvel Szolón (i.e. kb. 640-559) előtt Atlantisz hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel. Amikor mohó és agresszív birodalommá vált, az istenek parancsára elöntötte a tenger."
Platón meséje Kritiásztól származik, aki tíz éves korában kilencven éves nagyapjától hallotta, akinek szintén a nagyapja mesélte. Az ükapa Szolón elbeszéléseiből ismerte a történetet, maga Szolón pedig Egyiptomban Szaisz papjaitól hallotta.
Ha eltekintünk Platón kiegészítéseitől - pl. Atlantisz politikai berendezkedése, amit perzsa mintára képzelt el - a következő kép tárul elénk: létezett valaha egy hatalmas, fejlett civilizációval rendelkező sziget, amely - eltekintve néhány betájolatlan zátonytól az Atlanti-óceán mélyén - nyomtalanul eltűnt. Valóban megtörtént mindez? Platón előtt egyetlen történetíró sem említi Atlantiszt, még a görög Hérodotosz (i.e. kb. 484-420) sem, aki pedig beszélt Szaisz papjaival. Ha a sziget a valóságban is létezett volna, a papok biztosan elmondták volna a történteket Hérodotosznak.

Mi lehet a valós alap?

Santorin egyik lakosa?Ugorjunk egyet az időben, mégpedig 1967-be. Akkoriban egy görög régész, név szerint Sz. Marinatosz professzor ásni kezdett az Égei-tenger egy apró vulkáni szigetén, Szantorinon. Egy régi nagyváros központjára bukkant, ahol két-három emeletes házak is előfordultak, a szobákat pedig a mindennapi életről szóló freskók díszítették. Ezen kívül talált bútor-, és cserépedény-maradványokat, valamint munkát végző vagy táplálékul szolgáló állatok csontjait. Ám egyetlen emberi maradvány vagy ékszer sem került elő.
Az archeológusok megállapították, hogy Thíra, melyet valamikor Szantorinnak hívtak, a minoszi civilizáció kereskedelmi központja volt. (A minoszi civilizáció szakaszai: i.e. 3000-2100 a korai, i.e. 2100-1580 a középső, i.e. 1580-1200 a késői minoszi kor.)
Eredetileg úgy gondolták, hogy Kréta gyarmata volt e szigetecske, de ez az elképzelés megdőlt. Valószínűleg a kis sziget független hatalomként nagy befolyásra tett szert az Égei-tengeren i.e. 2500-ban, a korai minoszi kor idején. A virágzó kereskedelem fellendítette Thírát, s ezt a gazdagságot jól tükrözik a házakban talált freskók.

A természeti kataklizma

Fantázia-rajz Ezt a szigetet is elérte azonban a végzet! A föld remegni kezdett a szigetlakók lába alatt, s azok sebtében elhagyták otthonukat, csak legfőbb értékeiket (ékszerek, stb.) vitték magukkal. Úgy tűnik, arra számítottak, hogy hamarosan visszatérhetnek, mivel olívaolajjal és - bogyókkal teli hatalmas korsókat (pittoi) tettek az ajtófélfák alá - ez volt ugyanis a házak legbiztonságosabb része. Ám mielőtt visszatérhettek volna, a földrengés a város jó részét lerombolta. A szigetet is el kellett hagyniuk a hajóikon, mikor a thírai vulkán kitört, és finom habkőréteggel fedte be az egész települést.
A kitörés robaja háromezer kilométeres körzetben hallható volt - olyan erősségű lehetett, mint a Cracatuáé Jáva és Szumátra között, aminek robaját 1883-ban még Ausztráliában is észlelték. A thírai vulkán harminc méter vastag hamu- és kőréteget okádott a szigetre, és a fővárost teljes egészében maga alá temette. Ez a kitörés ugyan i.e. 1520 körül történt, még ma is négy méter vastag hamuréteg fedi a szigetet. A kitörést követően kb. negyven évvel a vulkán beomlott, és a helyére bezúdult a tenger. Így alakult ki Thíra késhegy alakú íve. Az ekkor keletkezett nagy szökőár olyan pusztítást végzett, mely szinte egyik napról a másikra elpusztította a krétai civilizációt.

Más feltételezés

Minoszi harcosokTalán ez volt az az esemény, melyet az utókor Atlantisz pusztulásával azonosít. Sokan gondolják úgy, hogy ez a megállapítás igaz. Az is lehetséges, hogy maga Kréta volt az eltűnt civilizáció. Ez az ötlet először 1909-ben merült fel. A Kréta és Egyiptom közötti kapcsolat pontosan abban az időben szakadt meg, amikor Thírát elöntötte a tenger. Az egyiptomiak a Thíra pusztulásáról szóló híreket esetleg Krétára vonatkoztatták, hogy így magyarázzák meg a krétai nagyhatalom eltűnését.
Platón kronológiai behatárolása ("9000 évvel Szolón előtt") úgy lesz pontos, ha az időtartamot tízzel osztjuk, ahogyan azt A. G. Galanopoulosz görög szeizmográfus javasolta. Szerinte az eltérés abból származhatott, hogy az egyiptomiak a százas számokat saját ezres szimbólumukkal helyettesítették. A másik hihető magyarázat, a már említett, Sz. Marinatosztól származik, aki szerint Szaisz papjai tízzel szorozták az adatokat, hogy ezzel az eseményeket a múlt homályába helyezzék.

A hagyomány tovább él

A középkori írók arab közvetítéssel ismerték meg Atlantisz történetét, s a széles körben elterjedt mítosz alapján, egy valaha létezett virágzó és gazdag szigetnek hitték. Sok régi térkép őrzi a térképészek elképzeléseit és számításaikat távoli vidékekről. A sok mitikus történet után nem meglepő, hogy a tudósok kétkedve fogadták Charles Hapgood amerikai történész következtetéseit, aki azt állítja, hogy az egyiptomiak előtt több ezer évvel létezett egy tengeri civilizáció, ami aztán nyomtalanul eltűnt. Ezt az elképzelést ugyanúgy Atlantisszal hozzák kapcsolatba, mint a tengerben található emberkéz alkotta építményekre emlékeztető leleteket.
Más feltételezések szerint az Atlanti-óceánban vagy Egyiptom partjai közelében keresendő a rég eltűnt város, civilizáció.

Ez az a sziget, ami még mindig megmozgatja az emberek fantáziáját, és talán Te találod meg. Ki tudja?

Forrás:


A cikk származási helye: Sulinet